Versek, Mondókák,

Simkó Tibor: Csűrdöngölő

Duda dünnyőg- Düdü-dü-dü
fölsüvít a hegedű,
s mint a zúgó szélmalom
felel rá a cimbalom.
Dinge-donga döng a ház,
itt a farsang, most bokázz,
verd a padlót, hogy ha kell,
úgy se mégy ma innen el!

Zala József: Szeretem a gyümölcsöt

A gyümölcsöt szeretem,
eszem, ha csak tehetem.
Előbb mindig megmosom,
vagy héjától megfosztom,
mert a légy, vagy a bogár
amely rajta szaladgál,
veszennyezi, fertőzi
s a bajt meg kell előzni.

Fésűs Éva: Őszi kirándulás

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskerbe mentek,
kis kosárba ,mázas tálba, 
szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt, mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék
megvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte, 
az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtega árnya.

Mentovics Éva: Esik eső

Esik eső fűre, fára,
beleestem zsupsz a sárba,
dagonyáztam a tócsába,
édesanyám bánatára.

MONDÓKÁK

Beérett már a kökény, 
szedjük tele a kötényt,
a héja már fekete,
mókus is gyűjt télire.

Szúrós gombóc jár a kertben,

szusszan pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra, buzgón szaglász nedves orre.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá így is jó, úgy hívják hogy Sündisznó!

Trapp, trapp, trapp
lovam trappolgat.
Hegyen völgyön alagúton
nem tévedünk el az úton...
Trapp, trapp, trapp.

Kőkútkörül út, 
körülfutja kurta nyakú rövid farkú tarka nyúl.

Sétálunk, sétálunk,
erdőt mezőt bejárunk,
dimbet-dombot megmászunk
mikor aztán elfáradunk
egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs.